Szeretnék veletek egy étel-úti beszámolót megosztani, hiszen volt szerencsém 2,5 hétre elutazni Dél-Amerika két csodás országába: Peruba és Bolíviába. És naná, hogy igyekeztem minél több helyi ételt kipróbálni (nem én lennék, ha nem így tettem volna, sőt itthon még mondták is, hogy nekem ez szinte kötelező :D) és hát bevallom nem kellett erőszakkal rávenni.
Az első dolog, ami számomra hatalmas élmény volt ételek tekintetében, azok a gyümölcsök! Te jó ég! Ilyen finom, édes mangót, ananászt, banánt szerintem nem ettem soha, itt tuti nem kényszerérettek. Kóstoltam különleges gyümölcsöket is mint a Chirimoya, vagy a Zapote. Chirimoya (másnéven: krémalma) egy nagyon édes számomra kissé a banán, ananász ízéhez hasonlító tényleg krémes alma állagú gyümölcs. El tudjátok képzelni? J Előre talán így furcsának is hangzik, de nagyon különleges déli gyümölcs, melynek magas a vitamin (pl. C és B,- vitamin) és ásványi anyag tartalma (pl. vas, kalcium, foszfor).
Volt, hogy mangót vacsoráztunk, ugyanis forintba átszámolva 200 Ft volt egy kiló, ami itt valami isteni, egészen más ízű, mint itthon. A piacon a zöldséges standoknál készítenek különböző gyümölcsleveket (mindezt szájkendővel, fejhálóban és kesztyűben). Lukumából készített italt kóstoltunk, melyet tejjel vagy narancslével felöntve kaptuk. Itt mindjárt meg is jegyezném, hogy tej náluk csak konzerv változatban érhető el, és nagyon drága.
Peru az andoki gabonának a quinoának egyik vezető termelője a világon. (Szerintem ezt sokan ismeritek.) Nagyon sok család foglalkozik a termesztésével, amely fontos export cikk is. Sokféle ételt készítenek belőle, kóstoltuk Rocoto paprikába töltve, előételként zöldségekkel elkészítve, de ami nekem az egyik kedvencem lett az a quinoa leves. Itthon még sosem ettem ilyen formában. Elkészítették sima és krémlevesként is zöldségesen. A helyiek szerint fokozza az anyatej termelését így kismamáknak kimondottan ajánlják.
A világon körülbelül 5000 féle burgonyafajta létezik, ebből körülbelül 3000 fajta Dél-Amerikában, ebből Peruban nagyjából 350 félét tartanak számon. Rengeteg burgonyát esznek a peruiak és van, hogy egy féle ételhez különböző fajtát szolgálnak fel köretként. Az egyik legkülönlegesebb és legérdekesebb a perui lila burgonya melynek ezt a szép lilás-kékes színét az antocianin elnevezésű antioxidáns adja. A szinte fekete héj alatt található a márványozottan festett belseje. Kiválóan mutat a tányéron, az íze a megszokott burgonyánkhoz hasonló.
És ha már a lila színnél tartunk, akkor muszáj megemlítenem egy különleges italt, amelyet Apinak hívnak. Hááát mi nagyon rákaptunk, ez valami isteni finom, szinte mint egy puding. Az Api egy lilakukoricából készült meleg ital, mely a magasan fekvő (3500 m) városokban az esti hideg elviselésére fogyasztanak. Az elkészítéséhez a lila kukoricát felforralják, amit fahéjjal, szegfűszeggel ízesítenek, majd leszűrnek, és melegen poharakba tálalják. Ehhez adnak még egy lángoshoz nagyon hasonló, de mégis laza szerkezetű sült tésztát is. Nagyon laktató és finom fogás.
Egy másik szintén lilakukoricából valamint ananász hozzáadásával készített hidegüdítőital a Chicha morada, mely a meleg napokon igazi felfrissülés.
Már az út tervezésekor nagyon foglalkoztatott a magasság. A legmagasabb pont, amit érintettünk az út során az 4900 méter volt. A magassági betegségről eddig még csak hallottam, de sosem éreztem még olyant, mint amikor az ember úgy érzi, hogy ha a fejét forgatja az agya és a koponyája külön utakat járnak be. Nem kellemes érzés, borzasztó fejfájással, szédüléssel jár. Itt viszont olyan emberek élnek, akik egyrészt akklimatizálódtak, másrészt egy gyógynövényt – cocalevelet – rágcsálnak, vagy éppen az ebből készített italt fogyasztják. A coca itt körülbelül olyan minőségben van jelen, mint itthon a mák, tehát teljesen legális. A kokalevél segíti a magashegyi betegség megelőzését és tüneteinek csökkentését. Ami valóban nem vicc, nagyon kellemetlen, viszont a tea elfogyasztása vagy a levél rágcsálása enyhítette a tüneteket, az íze ugyan nem jó (keserű) de hát, valamit valamiért. A teába a gyorsabb hatás eléréséhez egyéb leveleket is hozzáadnak, mint a muňa és a chachacoma, melyek szintén gyógynövények.
Nagyon nehéz volt számomra megszokni a vezetékes víz hiányát. A boltban palackozott vizet lehet venni, hasonló áron mint a különböző üdítők. Lehet, hogy emiatt is, de a helyiek nagyon sok cukros italt fogyasztanak, többet között az helyi kólát az Inca cola-t. A neon sárga színű ital íze cseppet sem hasonlít az itthoni kólához, ha már eddig is megpróbálkoztam, azzal, hogy elképzeljétek az ízeket, akkor azt kell, hogy mondjam: vaníliás tutti frutti ízű ital. Nem igazán nyerte el a tetszésemet.
A húsok tekintetében is meg kell jegyezni, hogy sok grillcsirkét fogyasztanak, szinte minden sarkon található egy csirkesütöde. Esznek emellett sertés, marha és birkahúst, valamint ünnepekkor tengerimalacot és alpakát is
